Ilyen Izland

A Szilveszter is több szempontból más Izlandon mint itthon. Első különbség, hogy ott az is főként családi esemény. Együtt vacsorázik a család, megnézik 11kor a félórás szilveszteri humor összeállítást, ami szerintem olyasmi lehet, mint a Gálvölgyi Show, amire mindenki úgy emlékszik gyerekkorából, hogy az milyen vicces, majd felnőve is megnézi, s akkor már azt mondja hogy végülis nem volt nagyon rossz, de közel sem olyan jó mint régen. S mikor ennek vége, mindenki kivonul az utcára/udvarra, s elkezdi fellőni a több tízezer forintnyi tüzijátékot amit vettek, kint ugyanis MINDENKI hülyére vásárolja magát tüzijátékkal. Rengeteget költenek rá, s így 23.30-tól kezdve 0.30-ig olyan durva tüzijáték rengeteg van az egész városban, hogy bármerre néz az ember, százával repülnek fel a tüzijátékok, nincs egy üres négyzetcenti sem a horizonton. Ez után aztán 1 óra felé lelépnek a fiatalok s bevetik magukat a belváros bulirengetegébe, s ott is hajnalig megy aztán a mulatság.

Elzárt sziget lévén jó eséllyel feltételezhető, hogy másak a karácsonyi szokások Izlandon, mint Európában vagy Amerikában. S a feltételezés helyes, hisz Izlandon a viking hagyományok keverednek a modern karácsonnyal.

Izlandon például sem a nálunk hagyományos Télapó nem jön december 6-odikán, sem az Egyesült Államokban ismert Télapó nem jön december 24-edikén. Helyette 13 karácsonyi figurájuk van, akik december 12 és december 24 közt egyesével érkeznek meg a hegyekből, majd karácsony és január 6 közt érkezési sorrendben egyesével visszatérnek a hegyekbe. A jó gyerekek ajándékot, a rossz gyerekek krumplit kapnak az ablakba kitett cipőkbe. Izlandiul egyébként Jólasveinar, angolul Yule Lads, ami mindkettő karácsonyi srácokat jelent, jobb magyar megnevezést sajnos nem tudok.

A karácsonyi srácok Grýla (Gríla) és a harmadik féjre, Leppalúði (Leppalúdi) hegyi trollok gyerekei és kimondott rosszcsontok, akik századok óta lopnak, piszkálódnak, s rossz tréfákat űznek a lakosságon. Leppalúði  egyébként nem egy túl érdekes figura, nem sok történet szól róla, viszont Grýla érdekessége, hogy már 13. századi írásban is megjelent, s kedvenc étele rossz gyerekekből készül. Azzal ilyesztgették régen a gyerekeket, hogy Grýla messziről kiszagolja a rossz gyerekeket, s gyakran lejár a hegyekből gyerekeket keresni a vacsorájához. Ez egészen 1746-ig volt szokás, mikor is egy rendelet végül megtiltotta a gyerekek ilyen módú ilyesztgetését, s ekkor születtek meg Grýla gyermekeinek a történetei.

Persze még mindig ismerik a gyerekek Grýla-t, de nem ilyesztgetik őket vele. Eleinte Grýla s Leppalúði gyerekeinek száma, s kiléte sem volt egységes, mindenütt különböztek a történetek. Ami mindenütt megegyezett, hogy mind rosszcsont volt, s a rá jellemző rossz szokásról nevezték el. Gondolom ezzel próbálták leszoktatni a gyerekeket a rosszaságról (ne csapkodják az ajtót, ne piszkálják a birkákat, ne bujkáljanak sziklahasadékokban, stb). Egy 1932-ben kiadott közismert karácsonyi verseskötet egyik verse viszont pontosan leírt 13 karácsonyi figurát, névvel s tulajdonságokkal, s azóta egységes a számuk, elnevezésük és tulajdonságaik. Ekkor kaptak egyébként piros sapkát, s fehér szakallát is, ám továbbra is hagyományos izlandi öltözetet hordanak. S lássuk végül kik is ők:

Egy figura maradt ki, a karácsonyi macska. Ő Grýla és Leppalúði macskája, s ő azokat a gyerekeket viszi el, akik nem kapnak s öltöznek új ruhába karácsony napján.

Igazából a gyerekek részére misztikus része a karácsonynak ezekkel a figurákkal az érkezésével be is fejeződik, s a karácsonyfát a család együtt állítja, s az ajándékozást sem Jézuska vagy valami angyal teszi, hanem egymást ajándékozzák meg, még a gyerekek is készítenek valamit.

Mindenki karácsonyi lázban ég már legalább egy hónappal karácsony előtt s díszítenek meg minden amit el lehet képzelni. Két dolgot szokás náluk készíteni karácsony előtt, az egyik a Laufabrauð, a másik a Piparkökur. Ebből a második (bors sütemény) hasonló a nálunk szokásos mézeskalácshoz, csak vékonyabb, fűszeresebb, s kemény. Egyébként minden északi országban szokásos és biztos az Ikeában is árulnak ilyet. A laufabrauð viszont izlandi, s ilyen 15-20 cm átmérőjű lapos tészta amit aztán olajban sütnek ki, s nagyon sokan még a mai napig a nagy családdal összegyűlve, együtt egy asztalhoz ülve díszítenek ki.

December 23-adikán a szokásos étel egyfajta savanyított, kicsit rothasztott hal volt, ami a cápához hasonlóan olyan enzimeket tartalmaz ami rothasztás nélkül mérgező, illetve az illata is ahhoz hasonló, erősen ammónia szagú. Van aki még mindig eszi ezt a halat karácsonykor, s ők esküsznek rá, hogy a szaga ellenére nagyon finom. Ezt egyébként azért ették 23-adikán, mert nem volt szabad húst enni. 24-edikén pedig sokan a náluk hagyományos birkahús levest esznek.